Kegyelemteljes új esztendő
Az év elején sok érzés kavarog bennünk. Mit hoz számunkra az új esztendő? Bizonytalannak érezzük a jövőt, hiszen minden olyan gyorsan változik körülöttünk. Fel tudom-e venni a világ által diktált tempót? Nem maradok-e le? Ma szinte csak arról lehet hallani, hogy képezni kell magunkat, használni kell az informatikai eszközöket, a számítógépet, mobiltelefont és a többi modern eszközt, mert aki nem képes mindezekre, az kimarad a fejlődésből.
Nagy kérdés, hogy valóban fejlődésről van-e szó, és ha igen, ki fejlődik és milyen irányban. Azt jól látjuk, hogy a multicégek igen gyorsan gyarapodnak. Számukra ez az őrült tempó meghozza a remélt eredményt.
Kétségtelen, hogy a technikának a társadalom többsége, még a kritikusok is, élvezik az előnyeit. Ne legyünk képmutatók.
Nemrégiben egy idős nénit látogattam meg. A konyhaasztalon mobiltelefont vettem észre. Először arra gondoltam, hogy valamelyik családtag tette az asztalra. Kérdésemre válaszolva, legnagyobb meglepetésemre azt felelte a nyolcvan éves néni, hogy a telefon az övé, és használja is, pedig korábban még a vezetékes telefont se köttette be lakásába. Gyermekeitől kapta, hogy kapcsolatban lehessenek. Egyre több sms-ező nagymamáról, nagypapáról hallok.
Igen, szükséges az élethez egy bizonyos nyitottság és rugalmasság, de ne felejtsük el, hogy az igazi nagy kérdés az új esztendőben az, hogy emberek tudunk-e lenni egy túlpörgetett, technikai civilizációban, mely sok embertelen, életellenes vonást is hordoz magán.
Kétféle ember van csak. Az egyik az öntörvényű, maga körül forgó, önmagát mások kárára is kiteljesíteni igyekvő. Neki leginkább a külsőségek jelentenek értéket, mint a korábban említett nyugati fogyasztói kultúra termékei, szellemisége. Ez az embertípus szokott nevetni, de az örömöt nem igen ismeri, lehet, hogy úgymond mindene megvan, de soha nem elégedett és boldog, lehet, hogy széles körben igyekszik bebiztosítani életét, de nincs belső békessége.
A másik embertípus számára az igazi érték elsősorban szellemi, lelki vonatkozású, aki ki tud lépni az önmaga körül forgásból, akit az Isten szeretete és ereje megszabadított az önzésből, aki elfogadja a krisztusi szabadítást bűnből, halálból, gonosz hatalmából. Aki felszabadul az Isten és az ember tiszteletére, szeretetére és szolgálatára.
Az ilyet nem érheti meglepetés 2004-ben sem, mert nincs illúziója az embert illetően, de tudja, hogy az állati szint alá süllyedt embernevű élőlény is lehet szabad a teljes életre, a méltóságra.
Ilyen értelemben kívánok áldott, kegyelemteljes, boldog, szabad új évet minden hallgatónak!
Kossuth Rádió, 2004. január 5.